Jelenlegi hely

2018

Az első megyei turistatalálkozó

Szép napsütéses volt az időjárás azon a november 18-ai napon, melyen ötvenkét túrázni vágyó felkerekedett, hogy meglátogassa a Szabadkígyósi Wenckheim kastélyt az első, megyei turista találkozó keretein belül. A túravezető Pusztai László volt, az Alföld Turista Egyesület oszlopos tagjaként.

A csapat Békéscsabáról indult reggel 8 órakor. A gyalogút a Csaba-tó, majd a Fás-tó, valamint idilli hangulatot sugárzó tanyák között vezetett. Három óra múltán a túrázók megérkeztek a kastélyhoz, ahol Lánczi Ildikó élvezetes idegenvezetése mellett csodálhatták meg a pompás helyiségeket. A lépcsőzni vágyók hosszú csigalépcsőn jutottak fel a toronyba, ahonnan pazar kilátás nyílt az őszi köntöst viselő tájra.

A túratársak ebédidőben érkeztek meg a Dreher Söröző és Pizzériába, ahol üdítők, szendvicsek, és frissen sült pogácsa várta őket. Falatozás közben az Alföld Turista Egyesület elnöke, Földes Péter szólt néhány szót az Egyesületről, tervekről, célokról. Ezután lehetőséget kapott a bemutatkozásra a Csabai Bihargók, a Túrázz Velem Turista Egyesület, valamint a Százlábú Egyesület is. Végezetül Hoffmann Ádám kedves megemlékezése következett Szucharda Gyuláról, akinek nagyon sokat köszönhet az Egyesület.

A túrázók nagy része busszal indult vissza Békéscsabára, a maradék tucatnyi tag pedig egy tempósabb iramot diktálva baktatott el egészen a reggeli találkozóhelyig.

A tervek és a pozitív visszajelzések alapján ez a hagyományteremtő esemény a jövőben is szeretettel várja majd a kedves kirándulni vágyókat.

Oszlánszky Rita

Egy személyesebb hangvételű összefoglaló képgalériával és egy meglepetés videóklippel:

Egy csodás vasárnap

 

Kerékpárral hazánk megyéiben

A mezőberényi Alföld Turista Egyesület augusztus 11-18. között rendezte hazánk megyéit bejáró hagyományos kerékpáros túráját, ezúttal Somogy és Zala megyében voltunk. Utunk a több mint egy évtizede tartó túrasorozatunk 15. és 16. állomása volt!

Tizenegy egyesületi tagunk vágott neki a közel 600 km-es távnak a Dombóvár-Kaposvár- Őrtilos-Nagykanizsa-Zalaegerszeg-Csesztreg-Jeruzalem-Keszthely-Balatonlelle-Siófok útvonalon. Békéscsabáról Dombóvárra a társaság egy része a kísérő autóval, a többiek vonattal érkeztek. Délután a táv Kaposvárig 35 km volt, ahol a város központjában egy panzióban szálltunk meg. Itt a társaság egy részének városnézés volt a program, míg mások a város melletti, gyönyörű környezetben fekvő Deseda-tó körül zajló szuper maratoni futáson részt vevő mezőberényi futóknak drukkoltak.

Másnap továbbindulva a közeli Szennán a tájegység építészetét bemutató skanzent néztük meg. A környékbeli somogyi táj öt jellegzetes portáját, házát állították fel eredeti állapotában, az 1700-as években épült templom pedig jelenleg is szolgálja a hívőket. 105 km-es napi utunk célja Őrtilos volt, ahol a Mura-Dráva összefolyását csodáltuk meg, szép természeti környezetben. Itt egy turista szállóban volt a szállásunk. Hétfőn először Nagykanizsáig, onnan rövid városnézés után Zalaegerszegig kerékpároztunk, aznapi úti célunkig, ahová 95 km megtétele után értünk. A Jánkahegyen egy panzióban szálltunk meg, itt már megtapasztaltuk azt, hogy mit is jelent a Zalai-dombság! Sehol egy méter vízszintes, csak le és fel, de mi úgy éreztük, hogy leginkább csak fel! Délután sétáltunk a dombokra épült városban, este pedig a „hegyről” nézve gyönyörű látvány volt a város milliónyi lámpájának fénye! Másnap tovább mentünk az Őrség keleti kapujáig, Csesztregig, 35 km-t megtéve, ahol két éjszakát töltöttünk eredeti állapotú, de a kor igénye szerint felújított parasztházakban. A délutánra tervezett őrségi kerékpározást sajnos elmosta az eső – a túravezető legnagyobb bánatára –, így szép hazánk e kis igazi drágakő szegletét nem tudta a túratársaknak bemutatni!

Szerdán reggel immár jó időben a szlovéniai Jeruzalembe vezetett utunk, hogy elmondhassuk, kerékpárral voltunk Jeruzsálemben… egyébként a gyönyörű hegyvidéken szőlőt termelnek, és ismét megtapasztaltuk, hogy a bringát nem szégyen tolni felfelé… Ezen a napon 98 km-t tettünk meg, másnap pedig Csesztregről – ismét élvezve a Zalai-dombság tájait – immár a Balatonig tekerve 95 km-t. Keszthely volt az úti cél, a szállásunk itt egy panzióban volt, a Balatontól néhány méterre. Ki is használtuk ezt és a jó időt a Balatonban való fürdőzésre és pihenésre. Pénteken immár a parton haladva Balatonszentgyörgyön a Csillagvár múzeumot néztük meg, amit a középkori végvárak emlékére rendeztek be, Balatonbogláron pedig a gömb kilátóra másztunk fel, amit az 1958-as brüsszeli világkiállítás után állítottak itt fel, és amelyről remek kilátás nyílik a környékre. Aznapi szállásunk Lellén volt egy magán háznál, 60 km megtétele után értünk oda. Utunk utolsó napján, szombat délelőtt a balatoni kerékpáros körúton Siófokig tekertünk, ahonnan túránkat befejezve a társaság egy része ismét autóval, a másik része pedig vonattal utazott haza, azzal a gondolattal búcsúzva, hogy jövőre Komárom-Esztergom és Pest megye következik!

Pusztai László túravezető

 

KERÉKPÁRRAL HAZÁNK ÚJ KERÉKPÁRÚTJAIN - SZEGED-BAJA

Egyesületünk, az Alföld Turista Egyesület életében évek óta programként szerepel, hogy az újonnan megépült kerékpár utakat bejárjuk, kipróbáljuk, megismerjük… egy szóval örüljünk, hogy ilyenek is létesülnek!

Július 27-28-29-én a Szeged-Baja között megépült, az 55-ös főút melletti kerékpárúton túráztunk. 14 túratárs indult Gyomáról és Békéscsabáról autókkal, a kerékpárokat is szállítva, hogy Szegeden találkozva és az autókat ott hagyva, megismerkedjünk a számunkra még viszonylag ismeretlen tájjal. Telepített erdők, ligetek között kerékpároztunk, ezek egy kicsit hűtötték a rekkenő hőséget.

A Szeged – Mórahalom – Mélykút – Csávoly - Baja útvonal 103 km-es távja igazi élmény volt. 15-20 kilométerenként pihentünk, de a meleg miatt meg-megálltunk egy korty vízre. Bajához közeledve egy igazi nyári zivatar „kapott” el minket, éjszakai sötétség borult a tájra délután 4-kor, nem volt hova menekülni… a főútról és a környező mezőgazdasági területről hömpölygő – szerencsére langyos –, a kerékpárok tengelyéig érő vízben értünk Bajára. Ázott verebek módjára csattogtunk be a szállásunkra, a fehér inges, fekete nadrágos pincérek őszinte döbbenetére…

Másnap korán keltünk, a Pörbölyről 7.40-kor induló, első vonattal mentünk a Gemenci erdőbe kirándulni. Ennek meg is volt az az „eredménye”, hogy a tegnapi zivatarban a sínekre hullott gallyakat, kidőlt fákat a vonatszemélyzetnek kellett „eltakarítania”… a mozdonyvezető a motoros fűrésszel darabolta, a kalauz pedig dobálta félre. Órás késéssel meg is érkeztünk Keselyűsre – közben érintve a gyönyörű Gemenc-Dunapart nevű megállót is -, ahol a kerékpárokat a vonatról lepakolva Szekszárdra tekertünk tovább. Rövid városnézés és ebéd után a nem messze levő Fritz pincészetbe vártak minket látogatásra. Idegenvezetéssel nézhettük meg a valóban impozáns létesítményt. Érdekesség, hogy Szekszárd a területét és lakosságát is tekintve az egyik legkisebb megyeszékhely, a határában ennek ellenére 4700 boros pince van! A pincészetből Bátaszéken át kerékpároztunk vissza Bajára, ahol a Duna parti Potyka csárdában fogyasztottuk el a jól megérdemelt vacsorát, kóstoltuk meg a méltán híres és finom bajai halászlét! A napot a tegnapról elmaradt rövid városnézéssel zártuk.

Vasárnap, utunk harmadik és egyben befejező napján, ismét rekkenő hőségben, fordított irányban, Bajáról tekertünk Szegedig. Jól összeszokott, felkészült, baráti társaságunk – nem utolsó sorban a fegyelmezett magatartásnak és a műszakilag kiváló állapotban levő kerékpároknak köszönhetően – remekül vette ezt az „akadályt” is, sikeresen visszaértünk a már ismert útvonalon, ahonnan ismét gépkocsira pakolva értünk haza.

Jó hangulatú, élményekben bővelkedő túránkkal hazánk egy újabb kerékpár útját és egy újabb kis szegletét ismertük meg – és nem mellesleg, tekertünk 280km-t!

Békéscsaba,2018. augusztus 30.                                                                                                           PUSZTAI LÁSZLÓ

                                                                                                                                                            szervező ATE

 

XI. Patai Mátra teljesítménytúrák, Gyönygyöspata, 2018. 07. 21.

Pontőrzők a hegyekben

Idén tizenegyedik alkalommal vehettek részt a túrázni vágyók a Patai Mátra teljesítménytúrákon. Ettől az évtől kezdve a választható távok között megjelent a 13 és 18 kilométeres szakasz is.

A szervezők legnagyobb örömére igen szép létszámmal, 447 fővel rajtoltak a mozogni vágyók július 21-én, szombaton. Ugyan nem verőfényes napsütés volt jellemző az aznapi időjárásra, a vészjóslóan sötét felhők mégis megkímélték a túrázókat.

A különböző ellenőrzőpontokon egy kis szusszanás mellett a megfáradt gyalogosokat, kerékpárosokat más-más frissítők segítették: limonádé hűs forrásvízből, friss gyümölcsök, aprósütemények, sós falatkák. És persze egy-egy mosollyal, biztatással, bátorító szóval is gazdagodhattak a teljesítménytúrán résztvevők. Összesen 14 ellenőrzőponton élvezhették a kedves túrázók a szeretetteljes vendéglátást.

Az újonnan bevezetett távokon családok is indultak. A kellemes, könnyen teljesíthető szakaszokon akár három generációs rokonság tagjai is végigmentek boldog egyetértésben.

A célban, melynek a gyöngyöspatai Általános Iskola tornacsarnoka adott helyet, minden egyes induló átvehette jól megérdemelt emléklapját, érmét, kupáját.

Az udvaron szálló finom illatok egy kis pihenőre invitálták a választott távjukat sikeresen teljesítő turistákat. Miután jóízűen elfogyasztották kolbászos tarhonyából és kovászos uborkából álló ebédjüket, indulhattak is haza, hogy lélekben máris felkészülhessenek a következő évi megmérettetésre.

Jövőre is várunk mindenkit sok-sok szeretettel!

Oszlánszky Rita

Egy személyesebb hangvételű élménybeszámoló a XI. Patai Mátra teljesítménytúrákról:

Hegyi pontőrzők - újratöltve

 

XXXIII. Körös – Váradi László teljesítménytúrák Mezőberény, 2018.06.09.

Idén 33-ik alkalommal rendezte a Körös teljesítménytúrákat az Alföld TE. 1985-ben első alföldi teljesítménytúraként életre hívott túránk az eltelt 33 év alatt számtalan változáson ment keresztül: kezdetekben csak 50 km-es, gyalogos távon túrázhattak, amely kiegészült 30, majd 20 km-es gyalogos távokkal, később 70 és 100 km-es országúti kerékpáros, néhány éve pedig 10 km-es gyalogos távval is. Néhány éve az 50 km-es táv útvonala és a díjazásként adott festett (un. tűzzománc) jelvény is megújult és emlékül felvette korábbi elnökünk, barátunk nevét is, így lett az 50-es táv Váradi László emléktúra.

Az első túra alkalmával 32 fő vágott neki az 50km-nek, azóta némi hullámzással ez természetesen növekedett. Az Alföldön az időjárás júniusban elég szeszélyes, ez a teljesítők számán minden évben meglátszik. Ha szép napos az idő és a meteorológia is azt ígéri, akkor 300 fő fölé is emelkedett létszámokkal találkozhattunk. Amennyiben napok óta esett, a túrázók száma is visszaesett: a leggyengébb években 220 fő körülire.

Ebben az évben gyalogos túráink a VTSZ “Vasutas Teljesítménytúrák túrázója 2018” túramozgalom és a Cartographia kupa részeként is teljesíthetőek voltak. Ez alkalommal szép napos, a nap végén zivataros időben - sajnos a másodfokú figyelmeztetés a zivatarokra sok helybelit eltántorított - átlagos, 270 fős részvétele mellett zajlott le rendezvényünk, de senki nem volt csalódott. A túrázók azt kapták, amire számítottak: alföldi tájat madarakkal és vadakkal – az ország medvéje sajnos elkerült minket -; kedves pontőröket süteményekkel és csokival; a célban gulyáslevest, oklevelet, kitűzőket – 30 km-en hűtő mágnesként is használható kitűzőt - vagy jelvényt. Különdíjakat is osztottunk a leggyorsabb nőknek, férfiaknak távonként; az 50-es távon a legidősebb és a legfiatalabb teljesítő is egy-egy serleg büszke tulajdonosa lehetett. Külön díjaztuk a mezőberényi Tóth Lajost, aki idén harmincadik(!) alkalommal teljesítette az 50km-s távot! A gyalogos távokon többnyire mezőberényi és/vagy Alföld TE tagok voltak a leggyorsabbak, kerékpáros távokon idén is gyulai biciklisták győzedelmeskedtek. Mi, rendezők is elégedettek lehetünk: ugyan a részvétel elmaradt a tavalyi, rekord-közeli számoktól, azért az 50 km-en elindult 62 fő szép eredmény. Általában el kell, hogy marasztaljam Mezőberény lakosságának ez irányú aktivitását, de a hosszabb távokon az idén kellemes csalódásként ért a helyiek részvétele, eredménye. A két rövidtávon volt érezhető visszaesés az időjárás és az óvodai ballagások miatt: a helyi gyermekek/családok elmaradtak.

Köszönjük a támogatóinknak, rendező társaimnak önzetlen segítségüket és nem utolsó sorban a versenyzőknek, akik megtiszteltek minket jelenlétükkel!

Jövőre is várunk minden túrázni vágyót szeretettel!

Képek

Földes Péter,
Alföld TE

 

Beszámoló egy másik szemszögből

Büszkén jelenthetem, hogy az Alföld Turista Egyesület idén is kitett magáért. A gondos szervezésnek és a lelkes csapatmunkával megvalósult előkészületeknek hála 270 résztvevő elégedetten, egy újabb élménnyel gazdagabban térhetett haza, hogy kipihenhesse a XXXIII. Körös túra fáradalmait.

Nem állíthatom, hogy verőfényes napsütésre virradt az ég június 9-én, ám ez nem szegte kedvét sem a szervezőknek, sem pedig a túrabakancsukat felkötő, indulásra kész résztvevőknek. A borongós idő inkább kedvezett is a túrázóknak, hiszen nem a tikkasztó hőségben kellett megküzdeniük a sok-sok kilométerrel.

A hagyományokhoz hűen 10, 20, 30 és 50 km-es gyalogos, valamint 70 és 100 km-es kerékpáros távok közül lehetett választani.

Az alföldi táj lapos egyhangúságát az útközben felbukkanó ellenőrzőpontok törték meg. Ezeken a helyeken nem csak az adminisztrációt lehetett intézni, a szorgalmasan lépkedő túrázóknak lehetőségük adódott leülni pár percre. Különböző frissítők közül válogathattak kedvükre: alkoholmentes bólét, friss mentával, vagy pedig friss citromfűvel ízesített vizet kóstolhattak. Szénhidrátraktáraikat pedig friss gyümölccsel, zsíros kenyérrel, pogácsákkal, csokoládéval és aprósüteményekkel tölthették fel.

A Százszorszép nevű ellenőrzőponton az alábbi kedves jelenet szemtanúja voltam: egy maroknyi megfáradt harmincas (nem a korosztályra, hanem a 30 km-es távon indulókra gondolok) ücsörgött kissé görnyedt háttal a lócákon. A pihenőhelyen szolgálatot teljesítő hölgy kérdésére, miszerint megengednek-e egy fotót, rögtön mindenki szépen kihúzta magát, és vidáman mosolyogtak a kamerába.

Természetesen nem maradhatott el a jutalma a szorgalmas és kitartó túrázóknak. A célban érdem szerint ki-ki átvehette a jól megérdemelt emléklapot, kitűzőt, érmet, kupát, melyhez egy-egy meleg kézszorítás, esetleg kedves hátbaveregetés is járt az Egyesület elnökétől.

A rendezvénynek a mezőberényi Kálmán Fürdő adott helyet, így a tikkadt turisták a fenséges gulyásleves elfogyasztása után kedvük szerint igénybe vehették a különböző medencéket, hogy megpihentessék fáradt izmaikat.

Jövőre is várunk mindenkit sok-sok szeretettel!

Oszlánszky Rita