Két keréken a Nyírségben

Két keréken a Nyírségben
1997.08.13-17.

Származási hely: Két keréken a Nyírségben
Származási hely: Két keréken a Nyírségben

Móricz gyakran idézett megállapításával, miszerint gyalogolni jó, nem lehet vitatkozni. Csak hozzátehetjük: kerékpározni is ! A fentiek jegyében - a Vasutas Természetjárók Szövetsége kérésére - poroltuk le tavalyi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye változatos tájait, történelmi múltat idéző helyszineit célzó túratervünket. Négy szakosztály, a győri MÁV-DAC,a budapesti Törekvés és Lokomotív, valamint a mezőberényi SDSE turistáiból állt össze az a csapat, amely a nyíregyházi vasútállomáson adott egymásnak találkozót. Rövid ismerkedés után tizennyolcan - különböző korosztályokat képviselve - lendületes tempóban hagytuk el a várost. Ám ez az iram csak a közeli Harangodi víztározóig tartott. Itt a nyári néprajzi alkotótábor melletti kilátóból remek panoráma nyílt a környező vidékre. Következő állomásunk Máriapócs. A híres búcsújáróhely most is bővelkedett látogatókban. Aznapi végcélunk Nyírbátor volt. A strandkempingben tervezett sátorverés elmaradt, mivel vendéglátóink előre felállított négyszemélyes sátrakkal vártak bennünket. Így pillanatokon belül valamennyien a medencékben voltunk. Másnap Nyírbátor nevezetességei közül a református templommal (benne Báthory István töredékes sírköve, mellette az 1640-es évekből való négy saroktornyos fa harangláb ) és a katolikus templommal (a volt minorita templom belsejét igen szép hazai barokk faoltárak díszítik) ismerkedtünk meg. Utána Vaja következett a Rákóczi-várban, levő csodálatos - főként kuruckori - kiállítási anyaggal. Útbaejtettük Mátészalkát, majd az egymáshoz közel eső csendes kis falvakon áthaladva elértük Vásárosnaményt. Csak a Krasznán és a Tiszán kellett átkelnünk, hogy szálláshelyünkre a gergelyiugornyai strand kempingjébe érkezzünk. Itt már előkerültek sátraink a haladásunkat megkönnyítő kisérőkocsiból. További menetrendünk a szokásos fürdés, főzés (ez alatt az ételkonzervek melegítése, vagy gyorsan "összerottyantható" egytálételek elkészítése értendő.) fürdés majd ismét fürdés a késő éjfélig nyitvatartó strandon. Harmadik nap áttekertünk a következő szálláshelyünkre Tivadarba. A kempingben valamiféle Gondviselés által vezérelve előre felütöttük a párától még jócskán vizes sátrainkat, majd irodalmi csillagtúrára indultunk. Nagyaron megálltunk a Petőfi fánál, melyről a legenda úgy tartja, hogy Petőfi Sándor lombjai alatt írta Tisza című versét. Valójában azonban a költemény Pesten született. Szatmárcsekén megnéztük a Kölcsey Emlékházat, ahonnan átmentünk a híres kopjafás temetőbe. A Himnusz költőjének nyughelyét keresve megcsodálhattuk az ember alakúnak is mondott faragott fejfákat . Valóban . Egy átlag mai temető betonrengetegéhez viszonyítva emberhez közelibbek. (Itt ma már csak a kopjafás temetkezési mód megengedett. ) vízimalom kedvéért kitérő következett Túristvándiba. A malom - mely 1969-ben őrölt utoljára - helyreállítása szépen halad, októberben talán a " kis Túr " forgathatja is szárazon sütkérező lapátjait. A következő nekirugaszkodás után Móricz szülőfalujában Tiszacsécsén támaszthattuk le kerékpárjainkat az író emlékháza előtt. A piciny - a maga idejében módosnak számító - ház gondnoknénije mutatta be a korhű használati tárgyakat, köztük az egyetlen bizonyítottan Móricz relikviát, azt a bölcsőt, amelyben irodalmunk neves alakját ringatták. A háztól nem messze álló haranglábat épp tatarozták, így eredeti szépségéből vajmi keveset mutatott. (Utunk során végig azt tapasztaltuk, hogy mind az egyházközségek, mind az önkormányzatok jelentős erőfeszítéseket tesznek e műemlékek állagmegóvása érdekében.) Napirendünk végeztével egy erős tempóval, a hirtelen támadt zivatartól is ösztökélve visszatértünk Tivadarba. Miután az eső vette kézbe további programunk irányítását, jólesett az előre felállított sátrainkba bebújni, hiszen a záporban történő sátorverés nem tartozik kedvenc időtöltéseink közé. A fürdés azért most sem maradt el. A bátrabbak az eső elálltát szinte meg sem várva megmártóztak a Tisza sebes, hideg ,ám tiszta vizében. A negyedik napon, ahogy átmentünk a tivadari hídon Szatmárból hirtelen a Beregi Tiszaháton találtuk magunkat. Gazdag programunk Esze Tamás és Bajcsy Zsilinszki szülőfalujában Tarpán indult a szarvasihoz hasonló ipari műemlék, a Szárazmalom, majd a Tájház felkeresésével. A települést elhagyva megmásztuk az egykori tűzhányó, a Tarpai Nagyhegy nem kevesebb mint 150 m magas kúpját. Kilátójából térképszerűen tárult elénk a beregi táj, a távolból pedig a beregszászi hegyek kontúrjai hívódtak elő. A nap további része - erdélyi hangulatokat idézve - fazsindelyes, paticsfalú templomok, a zömök gerendákból vasszög nélkül ácsolt "fiatornyos" haranglábak jegyében telt. Tákoson a megragadó szépségű népi barokk festett fakazettás mennyezetű , zsindelytetős templom előtt társaságunk hölgytagjai a beregi kereszthímzésről szereztek ismereteket, első kézből, e remekművek mai készítőitől. Csaroda templomában az Árpád-kori eredetű freskók jelentették a különlegességet, Márokpapin és Vámosatyán szintén a harangtornyok késztették megállásra a társaságot. Lónya volt általános iskolája szolgált utolsó szálláshelyünkként. A megszokott tiszai fürdőzés után " emelt kalóriaszintű " vacsorával vártak bennünket vendéglátóink. A hatalmas adagoktól elnehezülve kénytelenek voltunk testületileg átvonulni a közeli kocsmába némi szomjoltás és búcsúeste ürügyén. Reggel felkerestük az 1781-ben épült karcsú zsindelyes harangtornyot, majd a helybeli tiszteletes úr kalauzolásával megismerhettük a XIII. századi református templom és vele a Lónyay család történetét. Komp, (utolsó) tiszai fürdés, majd neki a hátralevő 30 kilométernek. A haranglábaktól és egyben a beregi tájtól Zsurkon vettünk búcsút. További öt kilométer karikázás, közös fényképezkedés után beértünk túránk végállomására Záhonyba. 300 kilométeres utunk zavartalanul telt. A sok látnivaló miatt a rövid ( max. 80 km) napi adagok a legkisebbek számára is teljesíthetőek voltak. Mindenütt kedvesen fogadtak bennünket. ( Volt ahol a múzeum kulcsát is ránkbízták, ha kibámészkodtuk magunkat, majd visszavisszük !) Sok szeretettel meséltek gondosan védett értékeikről, így megismerhettük a vidék történelmét is. Az ilyenkor szokásos műszaki problémák is elmaradtak és ami legfontosabb a mentődobozt sem kellett kinyitni ! Ebben partnerek voltak az autósok is, akik a nem túl nagyforgalmú utakon kellő türelemmel viseltettek két sorban haladó zárt konvojunk iránt. (Nem csak ott volt elsőbbségünk, ahol megadták, hanem ahol ezt tábla biztosította számunkra.) Végül egy tartalmas, jóhangulatú és nem utolsósorban olcsó túrát mondhattunk magunkénak, melyet bátran ajánlhatunk bárki számára osztály-, családi, vagy baráti kirándulás céljából.