Kerékpárral a Fertő tó körül

___________________________________________________
T e r m é s z e t j á r á s - T ú r a k e r é k p á r o z á s ___________________________________________________
 
Kerékpárral a Fertő tó körül. 1998 
 
Származási hely: Kerékpárral a Fertő tó körül
Származási hely: Kerékpárral a Fertő tó körül

 
Még jól láthatóak voltak a földben a dupla szögesdrót kerítés kihúzgált oszlopainak nyomai a nyugati határon, mikor egy írottkői túra során már körvonalazódott a Fertő tavi kerékpárút ötlete, melynek az 1993-ban megjelent hasonló című útikönyv adott további lendületet . Az előkészületek ezúttal nem nekünk okoztak fejtörést. Tavalyi nyírségi túránk két győri résztvevőjét nem volt nehéz "rábeszélni", hogy helyi ismereteiket kamatoztatva, dolgozzák ki egy Fertő tavi körút tervét. A Győri MÁV DAC szervezésében, a Vasutas Természetjáró Szövetség támogatásával így jött létre a "Fertő-Hanság" Kerékpártúra. Utunk Győrből indult. A Miskolcról, Budapestről érkező résztvevőket, köztük szakosztályunk 14 tagját a pályaudvaron várták a házigazdák. A kerékpártúra rendhagyó módon másfél órás gyalogos győri városnézéssel indult, melynek során vendéglátóink bemutatták a város patinás épületei (Városháza, Püspökvár) mellett a városképet tovább élénkítő mai építészeti remekeket is. A séta a városban találkozó három folyó egyikének a Rábának hídján ért véget. Innen indult az útburkolati jelekkel, információs táblákkal ellátott, folyamatos kerékpárút, melyen utunk túlnyomó részét megtettük. A Győrt övező kis falvakon lendületesen áthaladva, egy pihenővel aznapi szállásunkig, Lébényig hajtottunk. Táborhelyünk a helyi sporttelepen volt. A gyors sátorverést követően ismét nyeregbe ültünk, hogy meglátogassuk a Fehértónál levő Ornitológiai és Természetvédelmi Kutatótábort. A madárvártánál szakemberek és diákok együtt dolgozva ismerkednek a Hanság értékeivel. A táborvezető kalauzolásával ebbe a munkába nyertünk bepillantást, majd felmehettünk egy megfigyelőtoronyba is. Visszatérve Lébénybe megnéztük a falumúzeumot, majd átmentünk az 1208-ban alapított, azóta többször átépített román stílusú katolikus templomhoz, ahol a helyi plébános úr mutatta be a híres műemléket. A mozgalmas délután utolsó programjára a hangzatos nevű "Hany Gödény" Étteremben került sor. Itt vendéglátóink kiadós gulyással kedveskedtek, aminek elfogyasztása után lehetőség nyílt a helyben főzött "Pelikán" sör megkóstolására is. Mint időközben kiderült, a kiváló nedű előállítója egyik túravezetőnk, így a sörfőzés alapvető ismereteivel is gazdagodtunk. Másnap korán indultunk. Elhagyva a települést övező tavakat nemsokára kereszteztük a Rábcát. A mesterséges vízfolyás érdekessége, hogy a magas dunai árvíz idején visszafele folyik. Több kis falun átkerekezve Öntésmajornál álltunk meg, hogy megnézzük a Hanság kialakulását, élővilágát, az itt élő emberek használati eszközeit bemutató múzeumot. A számos teremből álló gyüjteményben - a Lébényihez hasonlóan - több, számunkra kevésbé ismert tárggyal találkoztunk, amelyek elsősorban a hajdan sok embernek megélhetést nyújtó tőzegbányászat és a nádaratás eszközei közül kerültek ki. Megismerésüket szakszerű idegenvezetés biztosította. Az egyre hevesebben tűző napon elhagytuk "Vadvízországot" a Hanságot és Fertődig szinte meg sem álltunk. Itt a kis Versaillesként is emlegetett Eszterházy-kastély fényűzően berendezett, jótékonyan hűvös termei jelentettek testi-lelki felüdülést. Sajnos a Fertődről tervezett (a Fertő-Hanság Nemzeti Park székhelyének is otthont adó sarródi "Kócsagvárat" érintő) kitérő időcsúszás miatt kimaradt, ezért továbbmentünk Fertőszéplakra. A kisközségben a szépen felújított öt "faluházban" a korabeli népélet eszközei az 1800-as évektől a közelmúltig, időrendi sorrendben voltak láthatóak. A községet elhagyva az eddigi sima terepet hirtelen dombok váltották fel, így a sebváltók és a fékek nagyobb szerepet kaptak. Hegykő, Fertőboz, Balf rövidesen elmaradt mögöttünk. Utóbbinál rövid kitérőt tettünk a gyógyforrás miatt, majd Sopront ezúttal elkerülve beérkeztünk szálláshelyünkre Fertőrákosra, ahol a soronkövetkező két éjszakát töltöttük. A kis magánkempinget a 43 fős csapat teljesen belakta. A következő napon szabadprogram volt. A társaság egy része a helyi látnivalókat, a kőfejtőt, a püspöki palotát részesítette előnyben, majd a Fertő tó áttetszőnek nem nevezhető szürkés vizében hűtötte magát és megkóstolhatta milyen ízű a strandon kapható bánhegyesi dinnye. A kevésbé kacsatermészetűek nyeregbe ültek és néhány dombot leküzdve Nagycenken megnézték a Széchenyikastélyt és a mauzóleumot. A vasfüggöny szétoszlása a kerékpárutak, kempingek, strandok építését hozta magával. A két oldal közti különbség csökkenőben van a nyugati határszélen. Ezzel együtt a magyar nyelvű utcai feliratok is eltűntek, érzékeltetve: nem igazán számolnak velünk. Ezektől a gondolatoktól kísérve kapaszkodtunk fel másnap kora reggel, a határhoz vezető emelkedős fertőrákosi főutcán. A kerékpárosok és gyalogosok számára megnyitott határátkelőn percek alatt átjutottunk, nem úgy mint a kisérőkocsink a csomagokkal. Az előzetes egyeztetés ellenére az utolsó sátor alá is bekukkantottak a szigorú osztrák határőrök: nem rejtőzik-e alatta tamil, afgán, vagy más nemzetiségű határsértő. Sokáig szőlőskertek között kerekeztünk. Mörbischen áthaladva először Ruszton álltunk meg, annak óvárosi részével ismerkedtünk. Fehérre meszelt falú házak, mindenütt futó, kúszó növények tömkelege jellemezte azt a városképet amely utunk további részén is végigkisért. Rendezett, virágos utcák, udvarok mentén jutottunk el a Városházához, majd a XII.században épült Halásztemplomhoz, melyet belülről is megnéztünk. Továbbra is a kifogástalan minőségű kerékpárúton haladva, takaros kis falvak és napsütötte szőlőskertek váltogatták egymást, melyek fölött időnként elképesztő mennyiségű seregély bukkant fel. A gazdák sűrűn felhangzó puskalövéseket és egyéb hangokat utánzó elektromos riasztókkal próbálták távoltartani őket, de akadt aki hálóval fedte le szőlőjét. Oggau után kereszteztük a Fertőt tápláló Wulka folyócskát és a Lajta-hegység lábánál elértük Purbachot, Windent. Élénk ellenirányú forgalom mellett szinte erőbefektetés nélkül haladtunk az asztalsimaságú úton, amely mellől csak a nyilvános kutakat hiányoltuk. (Osztrák területen mindössze hármat találtunk.) Neusiedl am See központjában egy szakaszon a kerékpárút irányonként kétsávossá vált. A rengeteg német és osztrák kerékpáros mellett felbukkant egy magyar diákcsoport is. Eltávolodva a Fertőtől felkerestük Frauenkirchent (Boldogasszony), hogy megnézzük a hires búcsújáró templomot. Burgenland legszebb barokk templomában a megszokott ólómüveg ablakok helyett alkalmazott sima üveg az épület belsejét teljes színpompájában tárja a látogató szeme elé. A templom mellett levő, szokatlan felépítésű Kálváriát, a tetején elhelyezett szoborcsoport tette emlékezetessé. Rövid, alig egyórás kerekezés után a délután közepén elértük Zicksee hatalmas kempingjét, negyedik napi táborhelyünket. A rengeteg német, osztrák, holland kempingező mellett még éppen találtunk magunknak helyet. A kis szikes tó mellett a nemzeti parkban elhelyezett, mindennel ellátott üdülőközpontban megmártóztunk legfeljebb derékig érő vízben, majd sor került egy kiskapus focimeccsre a lébényi és a mezőberényi részvevők között. Az elszenvedett vereség okozta amúgy csekély feszültséget kiadós, konzervből készített vacsorával oldottuk fel. Mindenképpen említésre méltó, hogy az embertömeg ellenére szétdobált szemetet sehol nem lehetett látni. A szelektív hulladékgyűjtés gyakorlata remekül működött. Az már csak hab volt a tortán hogy este tizenegy óra után senki sem ordibált, rádiózott, minden szabályozás mellőzésével, senki senkinek a személyiségi jogait nem sértve....aludt. Másnap ráértünk 9-kor továbbindulni, hiszen csak 50 kilométer volt előttünk. St.Andrä-Tadten-Andau érintésével a Szigetköz felé vettük az irányt. Jánossomorjánál a kerékpáros határátkelőn az ügyeletes határőr rövid időre abbahagyta a kocsimosást, majd lendületes karjelzésére, megállás nélkül léptük át a határt. Ha odaát a gumik surrogását sem hallottuk, most nyilvánvalóvá vált, hogy hazaérkeztünk. Ami csak mozgott a kerékpárokon az csörömpölni kezdett. Ez egész Mosonmagyaróvárig tartott, innen ismét jobb minőségű utak következtek. Máriakálnok, Darnózseli után megérkeztünk utolsó táborhelyünkre Lipóton a termálfürdő kempingjébe. Ebéd utánra egyetlen programunk maradt: a záróráig tartó fürdés. Túránk utolsó napjára mindössze 32 kilométer jutott, ezért akár ráérősen is csomagolhattunk volna, ha az előző napról nem marad ott az a néhányszáz szúnyog. Három kilométer megtétele után Héderváron álltunk meg. A védett őspark közepén vaskos, falakkal körülvett kastélyt csodálhattunk meg kivülbelül. Belső udvarának légterét hatalmas platánfa koronája tölti ki. Aki erre jár ne mulassza el megnézni a gótikus eredetű temetői kápolnát sem, előtte a 700 évesre becsült mocsári tölggyel. Elmenőben még láthattuk Hédervár másik nevezetességét a kb. egy méter nagyságú burgonyabogár szobrát. Itt fedezték fel ugyanis hazánkban először e népszerűtlen kártevőt. Utolsó megállónk Ásványrárón volt. A szigetközi horgászélet központjaként nyilvántartott községben régebben aranyat is mostak, de most nem emiatt álltunk meg, hanem, hogy megízleljük a vendéglátóink által felkínált halászlé ebédet. Ennek elfogyasztása után a résztvevők sorban köszönetet mondtak a valóban remek szervezésért. A magunk részéről itt jelentettük be a jövő évi Sárréti körtúránk vázlatos tervét. A Győrig hátralevő rövid távolság hamar elfogyott. Kiindulópontunkra a pályaudvarra visszatérve, ahol kerékpárjaink velünk egyetemben vonatra kerültek, a kilométerórák 340 km megtett távolságot mutattak. A remekbe sikerült hat nap élményeit azonban egész más mértékkel fogjuk mérni.

-VL